A hetedik órán már alig tudtam megmaradni. Mások felé nem mutattam semmilyen érzelmet azok közül, amik bennem lejátszódtak, de belülről már szinte égtem. A kezeim remegtek és a lábamat állandóan lóbáltam. Egy kicsid kezdtem megbánni, amiért olyan rövid nadrágot tettem el a táskámba előző este, de valahogy nem volt kedvem válogatni. Eszembe jutott azonban, hogy a testnevelés órai pólóm bent van a szekrénybe, ezért már egy fokkal jobban éreztem magamat. Legalább nem egy lenge topban leszek, hanem egy kényelmes, bár kicsit tapadós pólóba. Minél hamarabb szerettem volna túl lenni a délutánon. Még soha életembe nem haragudtam ennyire a pénteki napra. Nem akartam pont most elkezdeni.
Mikor meghallottam a jelzőcsengőt, már szabály szerűen rosszul voltam. Kavargott a gyomrom és úgy éreztem, hogy szédülök. Gyerekes viselkedés volt tőlem, hiszen csak egy erőnléti edzés, és mégis annyira izgultam, mintha az esküvőmre készültem volna. Miért pont ehhez hasonlítottam?
Sage ijedten nézett rám, miközben belepakolta a táskájába a könyveit.

• Jesszusom Jay, jól vagy?

Értetlenül néztem rá, de csak még jobban összeszorult a gyomrom. Kiül volna az arcomra az idegeskedés? Ajj, kellett nekem ennyire bénának lennem!

• Persze, miért? - kérdeztem vissza.

• Nem is tudom, csak olyan... fehér vagy. Nem is beszélve arról, hogy milyen ijedt arcot vágsz!

Pazar! Kifehéredtem és teljesen berezeltem! Ezek után hogy fogok odaállni Max elé azzal, hogy minden rendben, elkezdhetjük az edzést? Még hazudni se fogok tudni, mert a kinézetem úgy is el fog árulni mindent. Már előre hálát adtam az égnek ezért. Nagyon jó délutánom lesz, az biztos!

• Semmi bajom – hazudtam.

Sage látszólag hitt nekem, de azért pakolás közben még mindig figyelgetett, hogy biztos minden rendben van-e velem, vagy ha nincs, el tudjon kapni, mielőtt kiborulok ájultan a padból. Hogy egy kicsit megnyugtassam, felkeltem a székről és én is belepakoltam a cuccaimat a táskámba. Még elkísért a szekrényemig, én pedig hálát adtam az égnek, hogy a múltkori tesi óra, ahol nem tornáztam, bent felejtettem a szekrénybe a pólót. Mikor Sage lelépett, gyorsan megszagoltam. Nem volt izzadság szagú, de azért elővettem a sprémet és jó alaposan befújtam. Bementem a tornaterem női öltözőjébe, a táskámat pedig letettem a padra. Nekidőltem a hűvös falnak és megpróbáltam összeszedni magamat. Nem lesz annyira rossz! Túl lehet élni!
Átmentem a tusolós – mosdós részbe és beálltam a hatalmas tükör elé. Tényleg fehérebb voltam a szokásosnál, de azért Sage kicsit eltúlozta – vagy én lettem azóta jobban.  Megmostam az arcomat hideg vízzel, majd kerestem a táskámban egy kis alapozót és színt adtam az arcomnak, mielőtt tényleg lebukok a rosszulléttel. Mondjuk már nem volt annyira rosszul, tényleg.
Visszamentem az öltözőbe és megnéztem, hogy mennyi az idő. Még volt öt percem kezdésig, ezért elővettem a rövidnadrágot és a pólót, hogy átöltözzek. Már hallottam a labdák pattogtatását, hogy fiúk kiabálnak egymásnak, passz reményében. Újra összefogtam a hajamat, mielőtt kimentem volna a tornaterembe. Ahogy kinyitottam az ajtót, egy pár másodpercre csönd lett. A fiúk lefagytak, amiért újonnan egy lány is jár edzésre, aztán újra életre keltek, és a fele banda játszotta az agyát.  Leültem a padra, távol a többiektől és vártam, hogy eljöjjön a végzetem. Nem kellett sokat várnom rá, hamarosan betoppant Max, mögötte pedig az a férfi, akit már láttam egyszer – csak jó 18 évvel fiatalabbnak. Nem változott sokat, kevesebb haja volt és ráncosodott. Alkatilag még mindig teljesen egészségesnek tűnt, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy sokat sportolt és szerintem nem is dohányzott. Legalábbis a fogai fehérségéről így állítottam. Max felém mutatott, én pedig belülről a számat harapdáltam idegességemben. Szerencsémre Mr Nunez kevésbé volt mérges rám, amiért szabotálom a fia lelki állapotát. Intett, hogy menjek oda, én pedig igyekeztem nem felbukni semmiben – kötelekben, zsámolyban, vagy éppen a saját lábamban. Idegességemben valahogy mindig hamarabb megtaláltam a padlót, mint egyébként. Mikor odaértem, az edző épp magyarázott valamit, ezért nem kellett megszólalnom azonnal, legalább össze tudtam szedni magamat.

• Apa, ő Jaycee Brown – mutatott be Max az apjának. - A múltkor beszéltük, hogy szeretne erőnlétire járni, csak senkit nem tud rávenni, aztán megkaptad az állást, felajánlottam neki, hogy jöjjön velem.

Óvatosan néztem Maxre, hogy az apja ne lássa, mekkora hazugság hagyta el a fia száját. Majdnem elmosolyodtam, de hogy ez ne történjen meg, beleharaptam megint a számba.

• Veled nem leszek kegyetlen – nevetett Mr Nunez. - A hölgyeket nem szenvedtetem meg.

• Még jó, hogy anya ezt nem hallotta volna, mert elhiheted, hogy egy hétig nem ennél! - szólt közbe Max vihogva.

Értetlenül néztem a két szórakozó férfira. Mr Nunez odament a többiekhez, megkérte őket, hogy pakolják ki a zsámolyokat meg hasonlók, mi pedig addig félrevonultunk Maxel.

• Tudod, anya állandóan főz, mert apa mindig éhes – nevetett.

• Ó, így már világosabb – mosolyodtam el.

Ettől a perctől kezdve ragaszkodni kezdtem ahhoz, hogy Max mindig ott legyen mellettem az edzésen. Tíz percig megállás nélkül futni kellett, én pedig nem engedtem meg, hogy egy pillanatra is elmozduljon mellőlem. Aztán akadály pálya lett felállítva a teremben, kettő is, hogy gyorsabban haladjunk. Ott volt egy kicsit poénos rész, amikor az egyik srác annyira bámult engem, hogy felbukott a zsámolyban és sikeresen felborított magával egy másik fiút.
Ebben a pillanatban még jól is éreztem magamat, de abba belegondolni, hogy mindez a lábaim miatt voltak, kellemetlenül érintett, nem is beszélve arról, mikor a bordásfalnál álltunk, fel kellett mászni, a legfelső fokába megkapaszkodtunk és fel kellett húzni a lábunkat. Ez olyan kar és hasizom erősítő gyakorlat volt – és nem volt a legkellemesebb.
Egyszer sikerült felbuknom és orra estem volna, ha Max nem kap el hirtelen. Zavartan megköszöntem neki, de egy ideig nem is bírtam rá nézni. Eléggé kifáradtam a délután folyamán, ami egy teljes órás erőnléti edzés után nem volt csoda.
Alaposan meg is izzadtam, így eldöntöttem, hogy letusolok az öltözőben, de valahogy féltem, hogy valaki rám nyit, de nem akartam bűzölögve hazamenni. Arra gondoltam, hogy szólok Mr Nuneznek, de végül úgy döntöttem, hogy a fiatalabbiknak veszem hasznát.
Odamentem hozzá és nekidőltem a falnak, de tisztességes távolságban voltam Maxtől, hogy el ne ájuljon. Nehezen kezdtem bele a kérdezésbe, mert zavarban voltam.

• Max... megtennél nekem valamit?

• Mi az? - minden kérésemnek örült, mintha jó érzéssel töltötte volna el, hogy a segítségét kérem.

• Az a helyzet, hogy... szeretnék letusolni az öltözőben – beleharaptam az ajkamba, mert el akartam rejteni egy mosolyt. Ugyanis eszembe jutott, hogy Max akár arra is gondolhat, hogy meg akarom kérni, hogy szappanozza be a hátamat. - De nem bízom ezekben a srácokban – bólintottam a többiek felé. - Megtennél nekem valamit?

Elmosolyodott, de arcvonásai komolyak voltak.

• Mi az? - kérdezte

• Beállnál a női öltöző ajtaja elé, ameddig nem szólok? - hangom majdnem elcsuklott.

Elnevette magát, de halkan, hogy csak kettőnk között maradjon a vidám nevetése.

• Hát persze. Most mész?

• Igen.

• Akkor szólok apámnak – mondta és már indult volna, de megállítottam.

• Jaj Max, ne! - kértem.

• Miért?

Zavartan megigazítottam a hajamat és beleharaptam az ajkaimba. Kicsit fájt.

• Még a végén félreérti.

Megint elnevette magát, majd óvatosan megfogta az államat és már el is indult.
Én útközben kimentem az öltözőbe és levetkőztem fehérneműre. Hallottam, hogy valaki kopogtat az ajtón, ezért óvatosan kidugtam a fejemet, hogy mást ne láthasson a látogató.

• Megjöttem – jelentette ki Max és már utat is tört magának.

Meg akartam akadályozni, hogy beljebb jöjjön, de az én erőm az övéhez képest semmi volt. Zavartan álltam előtte a kevés mennyiségű ruhában, ő pedig mosolyogva eltakarta a szemét.

• Azt hittem, hogy meg fogsz állni az ajtóban – mondtam.

• Te kérted, hogy őrködjek. Odakint viszont azt hinnék, hogy meg akarom lesni azt, aki bent van.

Bólintottam, hiszen igaza volt. Ettől függetlenül azért féltem, hogy megszegi az ígéretét és mégiscsak beljebb jön. Azonban nem volt más választásom. Megkértem, hogy üljön le a padra és meg se mozduljon. Berohantam a cuccaimért, majd visszamentem a mosdóba, becsuktam magam után az ajtót és imádkoztam, hogy fürdés közben nehogy megjelenjen mellettem Max.

Következő