Egy fehér teremben voltam, ahol ott ült istennő barátnőm, Trina is. Valami ismeretlen, fehér ruha volt rajtam, de ezt már megszoktam. Minden álmomban így láttam magamat.

Leültem a teljesen bearanyozott székembe és magyarázatra várva néztem a gyönyörű barátnőmre. Mindig elcsodálkoztam rajta, hogy mennyire szép, de most ez teljesen mellékes volt.

• Adnál magyarázatot arra, hogy ki ez a Max és miért nem meséltél nekem róla? - érdeklődtem bármiféle üdvözlés nélkül.

• Neked is szia. - felelte. - Csak szépen sorjában. Ne légy oly türelmetlen.

• Nincs időm erre! - csaptam rá az asztalra. - Magyarázatot kérek! Ki ez a Max?

Trina meg volt lepődve a viselkedésemen, bár nem értem, hogy miért. Volt okom arra, hogy kikészüljek a miatt, hogy eltitkolt előlem fontos dolgokat. Én egyáltalán nem lepődtem volna meg a helyében. Jobban jöttünk volna ki ebből az egészből, ha nem titkolja el előlem a legfontosabb dolgokat. Mindenre felkészülten vártam a magyarázatára. Reméltem, hogy nyomós oka volt.

• Egyszerűen csak nem akartam elmondani neked! - tárta szét a karjait. - Úgy volt, hogy Abbot se kotyog ki semmit, de tudnom kellett volna, hogy ez lesz belőle.

• Ki ez a Max? - ismételtem a legfontosabb kérdésemet.

• Ülj vissza a székre Glyniss. Elmondom, ha nem ordítasz velem.

Leültem a székemre és idegesen toporzékoltam. Ja, hogy pontos legyek, Glyniss is én vagyok. Állítólag ez volt az én istennői nevem. Azt jelenti, hogy gyönyörű és szent. Nagyon komoly!

Most már teljesen kíváncsi voltam az egész történetre, hogy mi történt, hogy történt és legfőképpen arra, hogy miért történt mindez. Csak arra vártam, hogy megtudjam mindezt. Trina viszont kegyetlenül húzta az időt, ami nem engedte, hogy lenyugodjak, ezért megkértem őt, hogy kezdje el mondani, mert akkor megint fel fogom húzni magam és soha nem jutunk a végére.

•  

  Maximiliano Nunez eredeti, azaz isteni neve Godfrey. Nem emlékszel, az biztos, de én tudom, hogy amikor úgy döntöttél, lejössz az emberek közé, akkor ő támogatott téged a legjobban. Titokban ő is leszáműztette magát, csak hogy elkerült Spanyolországba, ezért eddig kellett várnia, hogy leemelje a válladról a terhet. Felesleges volt neki azt játszanod, hogy nem tudod miről beszél, amikor ő is egy isten. - mosolygott.

• Én ezt nem értem. - ráztam meg a fejemet. - De miért nem mondtad el hamarabb?

• Mert nem tudtam, hogy mikor találkoztok újra. Előre pedig nem akartam mondani semmit.

• Majdnem lebuktam a suliban miatta! - morogtam.

• Nehéz eset vagy. A lényeg az, hogy most ott van neked és készen áll, hogy segítsen neked a születésnapodig. Neki is volt olyan nehéz, mint neked.

Izgatott voltam olyan szempontból, hogy fogalmam sem volt semmiről. Hirtelen mindent tudni akartam és nem tudtam szabadulni ettől az érzéstől. Most szerettem volna beszélni Maximilianoval. Most lett volna hozzá kérdésem, csak hogy aludtam és egy ideig még aludni is fogok.

Trina visszaült a székére, majd hirtelen két másik személy is megjelent az asztalnál. Velem szemben Max ült, mellettem pedig Abbot. Abbotot most láttam először, sok időre visszamenőleg.

Hosszú, szőke haja volt, zöld szemei és kecskeszakálla. Kedvesen mosolygott rám, nekem pedig kezdett derengeni, hogy tényleg ismertük egymást. Megpróbáltam visszamosolyogni, de annyira jól nem ment, hiszen még mindig a Trinával való beszélgetésünk hatása alatt voltam.

Próbáltam rendbe tenni a képeket és az emlékeket a fejemben, mert azok otromba módon összekuszálódtak. Álmaimban mindig láttam képeket az előző életemből, amik bekavarták a memóriámat. Maxre néztem.

• Te mit keresel az én álmomban?

• Hívogatott az ágy. - magyarázta.

• Trina pedig átrántott minket a tiédbe. - bővítette ki a választ Abbot.

Felhúztam a szemöldökömet, az örömtől távol lévő arckifejezést mutatva. Nem tetszett, hogy az én álmomban kotnyeleskednek, ez nem ért! El akartam őket küldeni melegebb éghajlatra, de Triana mint mindig, megint megelőzött. Szokása volt, hogy pont azelőtt szólal meg, mielőtt én megtenném.

• Max, meg kell mutatnod Jayceenek, hogy mi mindent csináltál, mielőtt elköltöztetek Amerikába.

Épp tiltakozni akartam, amikor az említett személy már meg is szólalt. Én vagyok a leghatalmasabb erővel bíró istennő és mégsem hagynak szóhoz jutni? Ha meghal a testem, úgy törvényeket kell hoznom a túlvilágon! Ez így nem járja!

• Nagyon szívesen. - mondta, majd felállt a helyéről és odajött hozzám.

A kezét nyújtotta felém jelezve, hogy el kellene fogadnom. Először megfordult a fejemben, hogy nem teszem meg azt, amire kér, aztán úgy voltam vele, hogy ennél rosszabb helyzetben már nem lehetek, ezért felé fordultam egész testemmel.

• Istennőm? - elmosolyodott.

Mosolyogtam, de forgattam a szemeimet, majd belekapaszkodtam a kezébe és vártam, hogy történjen valami különleges, valami extrém. Mindegy, csak történjen valami izgalmas.

 
Következő