Álmosan ütöttem le az ébresztőórámat. Utáltam, hogy már 6:50-kor fel kellett kelnem. Annyira szörnyen lassú voltam mindig is, hogy képtelen voltam hajnalok hajnalán felébredni. Az istennőknek nem a reggel a kedvenc napszakuk, az teljesen biztos. Gyors vettem egy ébresztő zuhanyt, felöltöztem, megfésülködtem és a többi. A tükör előtt megálltam egy kicsit, hogy megint szemügyre vehessem a testet, amit kaptam. Sötétszőke, hosszú és egyenes hajam volt, nagy kék szemeim és tökéletes alakom, amit a rengeteg sportolásnak köszönhettem. Az bőröm közép barna színű volt, amivel tökéletesen meg voltam elégedve. Nem akartam én csokoládé színű lenni.

Lementem a konyhába, ahol anya már elkészítette nekem a reggelit. Baromi nagy készülődés volt: egy tálba tett müzlit, felöntötte kakaóval, miközben szendvicset pakolt el nekem, hogy legyen mit ennem a délelőtt folyamán. A szokásos – hogy aludtál? jól, köszi. és te? én remekül – párbeszédet lefolytattuk, aztán leültem megenni a müzlit. Igazából olyan volt, mintha semmit se ettem volna, ezért repetáztam belőle, kétszer is. Miután a reggelivel megvoltam, elpakoltam a táskámba, felvettem egy széldzsekit és elindultam az iskolába. Mindig biciklivel mentem, így gyorsabban haladtam és ezt jobban szerettem. Legalább nem kellett kora reggel a sétával szenvednem.

Az iskola háta mögött volt a tároló, ott lezártam a biciklimet, majd bementem a hátsó bejáraton. A legjobb benne az volt, hogy ott helyezkedett el a szekrényem is, ahova azonnal bedobtam a dzsekimet. Elővettem néhány könyvet, ami kell arra a napra, majd a táskámmal a hátamon kerestem a legjobb barátnőmet Saget. Ő egy nagyon szép arcú, néger lány volt, aki nem tudott az erőmről. Úgy gondoltam, hogy egyelőre jó lenne, ha nem tudna meg erről semmit, hiszen csak a gimnáziumban ismertük meg egymást. A véletlenre pedig semmit sem akartam bízni.

Szerettem én irányítani a sorsomat, hiszen én megtehettem, elrontani pedig pont ezért nem akartam.

Sage, szokásához híven most is a büfénél állt. Jó alakja volt, de imádta az édességeket és állandóan sorban állt, hogy becserkésszen magának egy újabbat.

• Szia Sage! - álltam be mellé.

• Szia! - köszönt vissza, majd kifizette a tábla csokit. - Ahhoz képest, hogy új osztálytársunk lesz, nem öltöztél ki. - jegyezte meg.

Elnevettem magamat. Sage már csak ilyen volt, pasimániás.

• Nem gondolod, hogy egy kicsit nagyobb jelentőséget adsz neki? Hisz csak egy pasi! - feleltem.

• Nem csak egy pasi, hanem egy spanyol pasi! Nem sűrűn látni olyan spanyol srácot, aki ne lenne elképesztően helyes vagy szexi. - vigyorgott.

• Túldramatizálod. - ráztam meg a fejemet.

Nevetve meglökött, majd majszolni kezdte a csokoládéját. Engem is megkínált, de én nem voltam sose oda az édességekért. A sós finomságokat jobban szerettem.

Az első órára igyekeztünk, – igyekeztünk? - ami történetesen földrajz volt. Jókat mosolyogtam a tanáron, miközben magyarázta a természeti erőkről alkotott filozófiáját és igazából fogalma se volt arról, hogy mégis miről beszél, csak mondta, mondta és mondta. Bementünk a földrajz terembe, elfoglaltunk hátul két padot, majd leültünk beszélgetni. Már amennyire beszélgetés volt az, hogy Sage mesélt a legutóbbi barátjáról én pedig igyekeztem a megfelelő pillanatokban elcsodálkozni azon, amit mondott, vagy éppen elnevetni magam.

Mikor becsöngettek, előre fordultam. A tanár még nem jött be, ezért előpakoltam a felszerelésemet.

Egy borítékot találtam a könyvemben, feladó nem volt rajta, csak az én nevem a közepére írva.

Kinyitottam a borítékot és megnéztem a papírt, hogy láthassam, mit üzentek nekem.

Én tudom, hogy ki vagy. Feltétlenül beszélnünk kell, egy fél év múlva veszélyben lesz az életed! Ne hidd, hogy ez egy átverés! Halálosan komoly!

M.N.

Fogalmam sem volt, hogy hogy juttatták ezt bele a földrajz könyvembe és kezdtem is egy kicsit megijedni. Biztos voltam benne, hogy ez tényleg nem csak egy poén, hogy ennek valami több áll a hátterében. Honnan tudná bárki is, hogy van egy titkom, ami nagyon nehéz, de muszáj eltitkolnom az egész világ elől, hiszen nem tudhatja meg mindenki? Honnan tudhatná, hogy fél év múlva lesz valami, ami megváltoztatja az életemet és valami, ami veszélybe sodor?

Nagyon izgatott voltam és már vártam, hogy újabb levelet kapjak. Tudni akartam, hogy mégis miről van itt szó, egy kicsit dobott a hangulatomon. Egyszerre voltam ideges és boldog. Talán végre beszélhetek erről valaki mással, aki kívül van a titkomon, és mégis tudja.

 Következő