Eltelt az idő. Több, mint egy hónap. Egy hét maradt a születésnapomig. És be kellett vallanom Maxnek, hogy félek. Annyira sokat gyakoroltuk már az erőmet, mind fizikálisan, mint pszichésen, mégis attól tartottam, hogy Scarlett bevet valami titkos dolgot, és elbukunk. A szimpla gondolattól is kirázott a hideg.
Három hete Baldwin jelezte, hogy megtalálta a kémet, mert elfogyott az ereje, és nem tudta tovább varázslattal védeni magát előle. Scarlett végérvényesen egyedül maradt a földön.
A kém, büntetésének enyhítése érdekében mindent elárult, amit elintézett a lánynak. Figyelt engem és Maxet, lebuktatott Sage előtt, hátha elvonja a kedvemet a romantikázástól, ami lelkileg megerősítene. És az lepett meg a legjobban, hogy az öcsémet használta fel erre. Az az üzenet, amit Sage talált a szekrényében, Williamtől származott. Nagyon dühös lettem a kémre, hogy nem talált jobb embert a feladat elvégzésére, de Baldwin megkötötte vele az egyezséget, így már nem tehettem semmit. De legalább annak örültem, hogy ketten voltunk egy ellen.
Családügyileg, bevallottam otthon, hogy van barátom. Komolyan. Apának leesett az álla, anya pedig azonnal magához ölelt a megkönnyebbüléstől. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire furcsának találták, hogy nem pasiztam, mint a velem egykorú lányok. Most már azonban megnyugodtak, úgy gondolták, csak azért nem mászkáltam el mindenfelé otthonról, vagy olyan helyekre, ahol millió meg egy pasi tartózkodik, mert egyszerűen nem voltam megérve rá. Nekem mindegy, gondolhatják így is. A lényeg, hogy anya meghívta Maxet vacsorára.
Idegesen toporzékoltam a szobámban. A hasam görcsölt, úgy éreztem, egy falatot sem tudok majd enni. Amikor Max először nálunk vacsorázott, másabb volt a helyzet, akkor csak egy idegesítő, jóképű srácnak láttam, de ő a szerelmem! A földi és túlvilági szerelmem.
Farmernadrágot és tapadós kockás inget viseltem, a hajamat egy kicsid begöndörítettem és leheletnyi sminket magamra kentem. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, az elmémmel pedig Maxet kerestem.

„Hol vagy már?”

„Most indultam el!” - válaszolta Max.

„Izgulsz?”

„Olyannak ismersz?” - még így is hallottam a hangján, hogy nevet.

„Jó, akkor helyetted én már kezdem lerágni a körmeimet!”

Mély levegőt vettem és próbáltam a frusztráltságomat a képességeimmel levezetni. A bögrében gőzölgő teát melegítettem, hűtöttem, majd kiemeltem a levegőbe, aztán szépen lassan visszaengedtem a csuporba. Kezdtem megnyugodni, ezért kimentem a szobámból. Tudtam, hogy mielőtt odaér hozzánk Max, beszélgetnem kell egy kicsit a szüleimmel.
Anya éppen megterítette az asztalt, apa pedig kifelé tekingetett az ablakon. Egyedül Will viselkedett ugyanúgy, mint máskor, látszólag őt nem izgatta annyira a helyzet. Bár a múltkor bementem a szobájába, rá akartam tenni egy filmet pendrivera a gépéről, és találtam egy mappát, amibe nőkről szedett le képeket. Nagyjából annyira megnyugodtam, mint anyuék, amikor bevallottam Maxet.
Amikor megjelentem a konyhába, anya izgatottan rám nézett és mosolygott. Ideges voltam.

- Anya, beszélhetnénk egy kicsit? - kérdeztem.

- Persze, mond csak!

- Ne viselkedj így Max előtt! Könyörgöm!

- Hogyan?

- Te talán észre sem veszed, de olyan túlbuzgó vagy, hogy már fájdalmas! Nem akarok, hogy leégess ezzel a viselkedéssel! Kérlek!

Anya megállt egy pillanatra a megterítéssel, derékra tett kézzel rám nézett.

- Jay, ígérem, normálisan fogok viselkedni!

- Köszönöm.

Otthagytam, hogy tovább pakolhasson, a következő célpontom apa volt. Én vagyok az ő pici lánya, egyértelműen aggódott, hogy a megfelelő srácot fogtam-e ki. Ettől eltekintve ódákat zengett magában, amiért összejöttem valakivel. Ha tudtam volna, hogy nekik ez ennyire irtó fontos, néhány hétre összejöttem volna valamelyik sráccal az iskolából. Csak addig, hogy megnyugtassam őket. De Max már tényleg komoly. Nem csak ebben az életben, hanem a másikban is, ahol ő egy isten, én pedig egy istennő. Olyan vagyok ott, mint egy csoportvezető istennő. Viccesen hangzik.
Odaléptem apához, és őt is megszólítottam, hogy beszélni szeretnék vele.

- Max nemsoká itt lesz – mondtam. - Könyörgök, nagyon szépen kérlek, ne mesélj neki semmi olyat, amivel leégetnél! Legyél olyan normális, mint amikor először találkoztál vele, kérdezgesd átlagos témákról, mosolyogj és bólogass! Légy szíves!

Apa elmosolyodott és magához ölelt. Annyira aggódtam, ez talán csak egy elterelő művelet volt, hogy kitérhessen a válaszadás elől, hogy addig ott álltam mellette és várakozóan néztem rá, amíg végül megígérte, jól fog viselkedni.
Ekkor megláttuk a közeledő Maxet, és a szívem a torkomban kezdett dobogni. Tisztában voltam vele, hogy a szüleimnek is, ezért szigorúan rájuk néztem, hogy ne felejtsék el, mit ígértek.
Mindketten bólintottak, anya visszament a konyhába, apa leült a tévé elé.
Max kopogott, én pedig vártam három másodpercet, aztán kinyitottam az ajtót.

- Szia – öleltem magamhoz.

Gyorsan adtam egy puszit a szájára, aztán közöltem vele, hogy legyen olyan laza és feszültségoldó, mint mindig, mert Will-en kívül mindenki lázban ég. Max csak nevetett, én pedig behívtam.

Apa kikapcsolta a tévét és odasétált hozzánk, arcán kedves mosollyal.

- Jó estét, uram – nyújtott kezet Max. - Maximiliano Nunez vagyok, Jaycee barátja – mindezt elsöprő mosollyal az arcán.

Apának elsőre is szimpatikus volt Max, és ezzel, hogy hivatalosan is bemutatkozott, csak még jobban megkedvelte őt.

- Heló, Max.

Átmentünk a konyhába, ahol anya már izgatottan várt minket. Hálás voltam, amiért nem ugrott Max nyakába, de túlzottan nem is tűnt visszafogottnak a számomra. Még egy hivatalos bemutatkozás, én pedig hívtam Will-t. Leültünk az asztalhoz, és miközben anya tálalt, folyamatosan beszélgettünk.
Annyira hálás voltam Max-nek. Állandóan dumáltak valamiről a szüleimmel, akik felváltva kérdezgették őt, de legalább egy másodpercig sem volt csend. Nem tudtam volna elviselni.
Szóba jött a jövő, és míg én színészként szeretnék végezni valamelyik egyetemen, addig Max edzőként akar dolgozni. A fizikuma tökéletesen megfelelt hozzá.

- Akkor sokat szoktál gyúrni? - szólalt meg Will.

- Ja, minden nap.

- Konditerembe jársz?

- Nem, otthon van saját felszerelésem.

William ajkai szétnyíltak.

- Én is akarok gyúrni!

Apa döbbent meg ezen a legjobban.

- Tényleg? - kérdezte.

Will helyeslően bólogatott, én pedig elmosolyodtam, amikor eszembe jutottak a nőcis képek, amiket a gépén láttam. Hamarosan nem a számítógépes játékok lesznek a szerelmei? Az biztos, hogy anyuék ma este duplán megkönnyebbültek. Will nem szerencsétlen lúzer könyvmoly, én pedig heteroszexuális vagyok. Életük egyik legboldogabb napja!

- Segíthetek neked, ha szeretnéd. Hozzám jöhetsz – ajánlotta Max.

- Komoly? - lelkendezett Will. - Már alig várom!

Max nevetett, én pedig felé küldtem a gondolataimat.

„Egy életre boldoggá tetted!”

„Ez a célom!”

„Köszönöm.”

„Hogy?”

„Hogy lejöttél utánam. Hogy a segítségemre vagy. És persze, hogy a sok idegesítő megnyilvánulásom ellenére se hagytál magamra.”

Max halványal elmosolyodott.

„Nagyon szívesen!”

Tovább beszélgettünk mindenféléről, és nagyon jól sikerült a vacsora. Anyuék egyszer sem égettek le a viselkedésükkel, vagy azzal, mit meséltek.
Desszert után Will kihívta Max-et egy autóversenyre, és amíg lejátszották, anyának segítettem leszedni az asztalt. Apa a nappaliban volt a srácokkal, ezért kettesben maradtunk.

- Max nagyon rendes fiú – mondta anya. - Igazán örülök, hogy őt fogtad ki.

- Tudod, úgy érzem, inkább ő fogott ki engem.

- Ez esetben, ő a szerencsés.

Mosolyogtam, majd amikor meghallottam, hogy Will legyőzte Max-et, és most apa-fia harc készül, gyorsan kimentem a nappaliba és megszöktettem a szerelmemet, egyenesen be a szobámba.