A hófödte hegyeket nézegetve, és a finom svájci csokit majszolgatva sétáltunk Engelberg utcáin. Nagyon tetszett a hely, tiszta volt és nyugodt, a turisták ellenére is.
Sage a látványtól elámulva lépegetett mellettem, és ahogy elnéztem a néger lányt, eszembe jutott róla egy idézet, és úgy döntöttem, hogy meg is osztom vele.

-          Azért jó, ha az embernek vannak barátnői, mert amikor az ember nem tudja, mit csinál, van, aki tudja helyette.

Sage egy pillanatra sem lepődött meg, bólintott, majd felelt:

-          Kathy Lette.

-          Honnan tudtad? – mosolyogtam.

-          Jay, te adtad kölcsön nekem a Hogyan öljük meg a férjünket könyvét. Abban volt.

Kuncogtam, és rájöttem, hogy igaza van. Nagyjából fél éve vettem meg, és miután kiolvastam, kölcsön adtam neki. Milyen jól tettem!
Némán sétáltunk tovább, és éppen kanyarodtunk volna be az egyik utcába, amikor összeütköztem valakivel. Alig győztem bocsánatot kérni, de amikor ránéztem a férfira, már nem a haragjától féltem, hanem attól, hogy rám nézett.
Szemeivel úgy bámult, mint valami tébolyult, ettől pedig a hideg futkosott a hátamon. Nem mondott semmit, hogy nem haragszik, vagy bármi hasonló, egyszerűen csak ijesztően bámult engem, én pedig már akkor sejtettem, hogy rémálmom lesz miatta.
A lélegzetemet visszatartva néztem az ismeretlen férfi dülledt szemeit, közben a gyomrom diónyi méretűre csökkent az ijedtségtől. Aztán megszólalt.

-          Semmi gond, Jaycee.

A hangja különös volt, majdnem ördögi, de mégsem ez sokkolt igazán. Honnan tudta, hogy mi a nevem? Hol hallotta volna? Az elmúlt fél órában egyszer sem mondtuk ki a teljes nevemet, Sage végig csak Jaynek hívott.
Tudnom kellett, hogy mi történik.

-          Ismerjük egymást? – suttogtam.

Az a tekintet! Egyáltalán nem emlékszem, hogy féltem-e valaha ennyire egy thriller filmen, mint most ettől a férfitól és attól, ahogyan rám mereszti a szemeit.

-          Én azt ismerek, akit csak akarok.

Ezzel a válasszal lekanyarodott a következő utcára, én pedig gyorsan felocsúdtam a döbbenetből, és utána néztem, de ekkor következett az igazi meglepetés: a különös férfinak nyoma sem volt. Megremegtem, átjárt a félelem.
Sage óvatosan hozzáért a vállamhoz, de mivel nem hallottam, hogy odalép hozzám – annyira koncentráltam a férfi kihűlt nyomaira –, aprót sikoltottam az ijedtségtől.

-          Nyugi, csak én vagyok – mondta Sage. – Ez baromi furcsa volt.

-          Nekem mondod? – lihegtem.

Lassan megfordultam jelezve, hogy menjünk tovább. A téma azonban nem ült el, tovább folytatódott.

-          Honnan tudhatta a nevemet? És mit jelentett az, hogy azt ismer, akit csak akar?

-          Lehet, hogy valami… jós – találgatott Sage.

-          Ez most komoly? – kérdeztem.

Védekezően felemelte a kezeit.

-          Hé, te egy istennő vagy, ő miért ne lehetne valami médium? Én már semmin sem lepődök meg, amióta elmondtad a titkod.

Igaza volt. Ha az lehetséges, hogy istennő vagyok, aki az őt legjobban utáló, hataloméhes, fellázadt istennő után a földre ment, aki az álmában a többi túlvilági ismerőseivel beszélget, az miért ne futhatna össze egy jóssal. De a jósok nem nők?
Megráztam a fejemet, és tovább gondolkodtam. Nem hittem, hogy ennek az egésznek a magyarázata valóban ennyire egyszerű lenne. Nem jós. Valami… valami más.
Visszapörgettem a fejemben az elmúlt hét eseményeit, de semmi különösre nem bukkantam. Mármint ahhoz képest semmi furcsára, hogy ki vagyok.
Mégis ki más ismerhetne? Ki az, akinek képességében áll bárkit ismerni a világon? Vagy pont engem? Ennél a kérdésnél megértettem:

-          Egy kém – mondtam elhaló hangon.

Sage értetlenül nézett rám.

-          Mi? Ki?

-          Az a férfi! Egy kém volt!

-          Miről beszélsz, Jay?

Eszembe jutott, hogy ő erről az egészről még nem tud. Pedig már neki is volt benne része.

-          Az istenek felbérelhetnek kémeket, akik onnan fentről figyelnek valakit, ha az isten éppen mással foglalkozik, de a Földön lévő ügyét se akarja elhanyagolni.

-          De hát ki bérelhetne fel egy kémet, hogy téged figyeljen? – kérdezte Sage.

-          Scarlett!

Világos lett minden. Viszont azt még mindig nem értettem, hogy került oda a férfi Svájcba pont akkor, amikor én is? És valóban ő buktatott volna le Maxet és engem Sage előtt?
De akkor miért nem láttam eddig otthon? Hiszen akkor már régóta tisztában kellene lennem azzal, hogy figyel. De soha, sehol nem láttam ezelőtt.
Ekkor eszembe jutott, hogy mit mondott Trina.

-          Az isteni kémek bele tudnak költözni az emberekbe. Ezt ők nem érzékelik, és ez a férfi is, amikor kiszáll a testéből a kém, olyan lesz neki, mintha pislogott volna egyet.

-          Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Sage.

-          Ez csak egy egyszerű férfi volt, aki erre járt és belénk futott. A kém beszélt belőle! Ugyanolyan ember, mint az, aki lebuktatott előtted. Egyszerűen csak elfoglalta a testet. Csak azt nem értem, hogy miért érintkezett velem.

Sage állta a tekintetemet, majd elmosolyodott és megszólalt:

-          Ugye most az jön, hogy hazamegyünk és alszol – inkább kijelentés volt, mint kérdés.

Az ijedtség és a meglepetés elmúlt, halkan elnevettem magamat.
A kezemet nyújtottam barátnőm felé, aki erősen belém kapaszkodott.

-          Nekem sokkal ijesztőbb a teleportálás, mint neked – magyarázta.

Elmosolyodtam, aztán magam elé képzeltem barátnőm hangulatos, csajos szobáját.