Tudtam, hogy az elkövetkezendő napok gyorsan fognak telni, de nem gondoltam, hogy ennyire. Hétvégén, amikor Sage és én éppen csajos délutánt tartottunk, telefonált Scarlett ügyvédje, hogy készüljünk, mert hétfőn kezdődik a tárgyalás. Apa borzasztóan dühös volt az ügyvéd miatt, én pedig azért, mert le kellett rövidítenünk a csajos délutánt, mivel apám lázasan készülni kezdett a tárgyalásra. Mindent el kellett mondanom újra meg újra, papírokat írtunk, készülődtünk.
Minden teljesen rendben ment addig, míg apa nem tett egy kijelentést.

• Lehet, hogy nyilvánosan bocsánatot kell kérned tőle – motyogta.

Minden oka megvolt rá, hogy ebben a stílusban közölje velem a borzalmas hírt. Olyan voltam, mint ő, csak nőben, ezért pontosan tudta, hogy mi járt a fejemben.
Én pedig füstölögni kezdtem magamban. Attól a perctől kezdve már nem lehetett velem bírni. Fel voltam lázadva, hogy én nem fogok bocsánatot kérni tőle, akkor sem, ha megemelik a büntetésemet. Inkább fizetek, vagy dolgozok többet, de nem fogok nyilvánosan bocsánatot kérni Scarlett-től.
Apa ezután inkább azt tanácsolta, hogy vegyek egy jó meleg fürdőt és feküdjek le aludni. Jó tanácsnak véltem, ezért meg is fogadtam. Egy óra múlva már az ágyamban voltam.
Nem aludhattam álmokkal, ugyanis újabb megbeszélésünk volt a többiekkel. Legutóbb közöltük velük, hogy valaki üzenetet rejtett Sage szekrényébe, ők pedig azóta minden este berángatnak minket magukhoz, hogy tovább kérdezősködjenek, vagy éppen fejleményeket hozzanak az ügyről. Az utóbbi ritkább volt, de most végre újra megtörtént.
Ahogy beléptem a terembe, megfogott a ragyogó tisztaság. Minden hófehér volt, sehol egy porszem, mint a felmosók és mosogatószerek reklámjában. De itt nem a szerek szaga, hanem kellemes virágillat terjedt szét. Annyira túlvilági volt az egész, mégis gyönyörű.
A hatalmas asztal körül öt szék, amit – amióta kitört Delaney és köztem a „háború” - már csak négy személy foglalhatott el. És minden erőnkkel azon voltunk, hogy ez így is maradjon.
Már ott volt mindenki. Trina, Abbot és Max is. Vagyis isteni nevén Godfrey.
Leültem az aranytól, ezüsttől és drágakövektől csillogó székembe, szemben a többiekével. Én voltam a vezetőjük, ezért volt enyém a főszék, de soha, senkit nem néztem semmibe. Trina legalábbis ezt mondta. Mindaddig tiszteltem mindenkit, amíg azok is tiszteltek engem. Ez pedig akkor ért véget Delaney részéről, amikor fellázadt.

• Glyniss, beszéltünk néhány istennel és istennővel a történtekről – kezdte Trina. - Aileen, a fény istennője érdekes gondolattal állt elő.

Örültem, hogy végre van valaki, akinek van valamiféle ötlete. Vagy gondolata. Mindegy.

• Mi lenne az? - kérdeztem.

• Az istenek, ha fontos feladatuk van, isteni kémekhez fordulnak segítségért. Valószínű, hogy Delaney is eképpen tett – magyarázta Abbot.

Bólintottam. Valóban érdekes gondolat. És okos. Akár lehet is valami köze a Földön történtekhez.

• De ez hogyan magyarázná Sage üzenetét? - érdeklődtem tovább.

• Az isteni kémek bele tudnak költözni az emberekbe. Az emberek agya kikapcsolódik, a test fölött pedig a kémek veszik át az irányítást. Így az ember, kit megszáll egy kém, semmire sem emlékszik. Ha leül egy székre és kikapcsol az agya, majd később visszakapja a testét, észre sem vesz semmit a történtekből. Mintha leült volna a székre és pislogott volna egyet – mondta Trina.

Teljesen ledöbbentem. Ez elképesztően hihetetlenül hangzott és mégis teljesen igaz volt.
Szóval volt egy kémünk, akiről semmit sem tudtunk, aki bármelyik ismerősöm testébe beleköltözhetett addig, míg beletette Sage szekrényébe az üzenetet.
Egy pillanatra megfagytam. Ezek szerint Sage testébe furakodott be? De hát ez lehetetlen! Az írás egyáltalán nem hasonlított a barátnőm kézírására! Ez teljességgel kizárt!

• Ez még nem minden – szólalt meg Max. - A kémeknek van egy kupához hasonlító szobruk, benne áldott vízzel, amivel le tudnak nézni a világra. Sőt, a nagyobb rangú kémek belelátnak az emberek fejébe, hallják a gondolataikat. De ez igen ritka és nagy kiváltság. Ezért nem is adatik meg egy olyan kémnek sem, akit a hatalomvágy hajt.

Hirtelen megnyugodtam, majd ezzel egy időpontban ideges is lettem. Ezek szerint nem Sage volt az, akinek a testét az uralma alá vonta egy kém, ez jó. De ettől a másodperctől kezdve újból elöntött a bizonytalanság. Ha nem Sage, akkor mégis ki lehetett? Megint nem jutottunk sokkal előrébb.

• Ez egyszerre jó és rossz. Így kizárhatjuk Sage-et, de fogalmunk sincs, hogy hogyan tovább – fejezte be Max.

Mindannyian helyeslően bólogattunk.
Nekem azonban még volt egy ötletem. Ha a tervemmel tudunk mit kezdeni, akkor akár egy lépéssel meg is előzhetjük Scarlett-et. Viszont ha a tervem rossz, akkor mattot kaptunk.

• Ismeri valaki ezeket a kémeket? Hogyan lehet felvenni velük a kapcsolatot? - kérdeztem.

Trina és Abbot összenéztek, a nő válaszolt.

• Mindenki tudja, hogy hogyan lehet felvenni velük a kapcsolatot. Baldwin a főkém. Az ő kezei között van mindenki ereje. Korábban mindenkivel kedves volt és segítőkész, de Delaney miatt már bizonytalan. Ez a nő valahogy kijátszotta és a nélkül, hogy vele egyeztetett volna, kémet keresett magának. Most már komoly érvekkel kell előállni ahhoz, hogy Baldwin bármelyik istent is egy kémhez engedje.

Ez a tény engem nem tántorított el semmitől. Ha Baldwinnak komoly érv kell, hát megkapja.

• Biztos vagyok benne, hogy a világ lehetséges elpusztulása komoly érv – jelentettem ki. - Vezessetek hozzá. Beszélnem kell vele!