Apa szemeiben összekuszálódtak az érzelmek. Dühös volt, de féltett is. Megnyugodott, hogy én jól vagyok, de felkavarta az, amit műveltem. Igazából teljesen megértettem.
Szólt a rendőrfőkapitánynak, hogy szeretne egy kicsit kettesben lenni velem, ezért a férfi kint maradt, hogy beszélgethessünk apával.
Odasétált hozzám, kihúzta a mellettem lévő széket és leült. Arca megtörtséget sugárzott, csalódottságot. Kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magamat mellette.
A földet kezdtem el bámulni és vártam, hogy apa megszólaljon. Szégyelltem magamat, amiért ekkora csalódást kellett okoznom neki. Mindig azt hitte, hogy olyan vagyok, akár egy angyal. Hát csak majdnem. A lelkem istennő, de jelenleg akkor is ember vagyok. Nincs olyan ember, aki ne követett volna el életében valamilyen hibát.

• Jay, beszéltem Gibson-nal. Tudod, hogy mi a vád? - kérdezte.

• Igen – bólintottam.

Apa mély levegőt vett. Innentől már tudtam, hogy komolyra fordul a szó.

• Van itt egy kis bökkenő – jelentette ki.

Ezt eddig is sejtettem, de tekintettel arra, hogy milyen kimérten beszél, kezdtem megijedni. Apa ilyen velem sohasem volt. Nem szerettem ilyennek látni.

• És... mi az? - érdeklődtem.

Apu a kezeimért nyúlt és az ő kezei közé vette őket. Én nem értettem, hogy miért volt ennyire kiakadva a történtek miatt. Hiszen csak egy kisebb verekedés, nem történt semmi komoly!

• Tudom, hogy milyen Keela. A lánya a mindene, mindent megad neki. Nem fogják visszavonni a vádat – mondta.

Kifújtam a bent tartott levegőt. Én ennél sokkal durvábbra számítottam, valahogy nem bírtam megérteni, hogy ez miért olyan nagy gond. Kifizetjük a pénzbírságot, letöltöm a közmunkaidőt, attól függ, melyiket szablyák ki rám.
Nem mondtam semmit, csak bámultam apára, értetlen fejjel. Ő ezt egyből észrevette, úgy olvasott az arckifejezésemből, mint más a könyvből. Azonnal tudta, hogy mire gondolok.

• Az isten szerelmére Jaycee, nem fogod fel, hogy ez mekkora hatással lesz a jövődre? Priuszod lesz! Remekül színészkedsz, de nem kapsz állást álmaid színházában mert voltál már büntetve és ilyen embereket nem túl szívesen alkalmaznak! Hát még mindig nem érted?

Szabály szerűen féltem. Nem, egyáltalán nem azért, mert hogy nem kapnék semmilyen munkát a priusz miatt. Apától féltem, szinte rettegtem.
Sosem láttam még ennyire idegesnek, ennyire dühösnek! Sosem haragudott még rám ennyire! Bele se mertem gondolni, hogy mit kaphatnék ezért. Ebben a pillanatban még azon is csodálkoztam, hogy nem kaptam egy atyai pofont. Talán megérdemeltem volna.
Lehajtottam a fejemet, nem mertem tovább apára nézni. Nem akartam látni a szigorú, de egyben borzasztóan szomorú tekintetét. Nem akartam tudni, hogy mennyire haragszik rám, nem akartam hallgatni a dühödten csalódott hangját. Miért kell ezt nekem átélnem?

• Egyáltalán miért tetted? - hallottam egy újabb kérdést.

Most már egy kicsit nyugodtabb volt a hangja, de ettől függetlenül egy másodpercre sem mertem remélni, hogy lenyugodott. Tudtam, hogy csak uralkodik magán, semmi köze ennek ahhoz, hogy nyugodtabb lett, vagy sem. Gyakorolta az önuralmát.

• Felidegesített – suttogtam.

Kanalazni lehetett volna a levegőben a feszültséget.
Apa elengedte a kezeimet és felkelt a székről. Nem mertem követni a tekintetemmel, csak azt hallottam, hogy nyílik az ajtó. Gibson volt az, kezében megint az én aktámmal. Megkérte apát, hogy üljön le a székre, miközben ő maga is helyet foglalt.
A szívem a torkomban dobogott, miközben apát néztem. Úgy éreztem, hogy rögtön elsírom magamat, de igyekeztem erős maradni. A sírást elintézhetem otthon, miközben apa ordít velem.
Nem is tudtam, hogy miért számítottam annyira arra, hogy kiabálni fog. Sohase csinált ilyet.

• Jaycee úgy döntött, hogy megvár téged, addig nem mesél – szólalt meg Mr Gibson.

• Nagyon jól tette – felelte apa.

Gibson jelzett valamit a tükörablak felé, majd hozzám fordult.

• Jaycee, elmondanád, hogy mi történt? - kérdezte.

Remegve apára néztem, ő pedig bátorítóan bólintott. Még mindig olyan különös volt az arca, egy pár pillanatig megszólalni se tudtam, csak őt néztem. Végül erőt vettem magamon és beszéltem.

• Kézilabdáztunk – kezdtem bele a történetbe. - Scarlett sokszor nekem jött játék közben. Volt, hogy lekönyökölt, vagy amikor a földre estem, belém rúgott. Aztán az utolsó alkalommal a hajamba kapaszkodott és visszarántott. Ekkor ugrottam neki.

Ez teljes egészében így történt. Az igazat mondtam és úgy éreztem, hogy csak azt tettem, ami a helyes volt. Ha Scarlett lett volna az én helyemben, őt is bilincsbe verve hozták volna be az őrsre? Őt is közös cellába dugták volna egy csomó lezüllött egyénnel? Őt is úgy hallgatták volna ki, mint engem? Mint egy bűnözőt? Hát persze, hogy nem...

• Scarlett állítása szerint üvöltöztél vele – mondta Gibson.

• Igen – bólintottam. - Azért is bünti jár?

Éreztem, ahogy apa meglök a lábával. Igaza volt, egy kicsit mintha elszaladt volna velem a ló. Ekkor futott át az agyamon egy gondolat: az emberek, akik a rossz ellen küzdenek, két utat választhatnak; vagy megmaradnak az útjukon, vagy megélik azt, hogy bűnözőkké válnak.
Úgy éreztem, hogy az én helyzetemhez illik a gondolat. Én nem akartam bűnözővé válni.

• Elnézést – suttogtam gyorsan.

• Semmi gond – felelte Mr Gibson. - Milyennek írnád le Scarlett-et?

Sok szót találtam volna rá, de értelmesen kellett kifejeznem magamat. És apa is ott volt mellettem. Úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell neki.

• Ő egy olyan lány, aki nem bírja elviselni, ha nem körülötte forog a világ. Bármit képes elérni, bármit megszerez magának. Akkor is, ha másokat nyomorba dönt miatta.

Ez a néhány mondat igen jó elemzésnek számított. Scarlett pontosan ilyen. Bárkin átgázol, hogyha megkaphatja azt, amit akar. Ez a „Bárki” jelenleg én voltam. Persze ezt nem osztottam meg a rendőrfőkapitánnyal. Erről nem volt muszáj tudnia.

• Ha nem vonják vissza a vádat – ami Keelát ismerve valószínű – akkor a tárgyalás már következő héten elkezdődik – jelentette ki Gibson.

• Ilyen hamar? - lepődött meg apa.

• Gyorsított eljárás – magyarázta a férfi.

Apa bólintott, én pedig csak a padlót néztem.
Végül elkezdtek beszélgetni arról, hogy keressünk-e a védőügyvédet, mit kell hangoztatnunk a tárgyaláson, meg ezekhez hasonlók. Igazából engem már nem érdekelt ez az egész, csak haza akartam menni. Magamban egy dolgot kérdeztem: mikor lesz már vége ennek a napnak?
Ezek után pedig csak még lassabban telt...