Arra keltem, hogy kopogtatnak az ajtómon. Fogalmam sem volt, hogy kinek áll szándékában rám hozni a szívbajt, de ettől függetlenül megpróbáltam két lábon eljutni az ajtóig. Belekapaszkodtam a kilincsbe és kómás fejjel néztem a vendégemre. Sage állt ott, vigyorgó arccal, de amikor meglátta a fáradt képemet, rosszallóan megrázta a fejét.

• Hosszú volt az éjszaka? - kérdezte, majd betúrta magát a szobába.

Becsuktam az ajtót, majd miközben odatántorogtam az ágyamhoz, átgondoltam, hogy mi is történt az este. Igazából semmi komoly, mindenesetre életemben először csókolóztam, ráadásul azzal a személlyel, akit a megismerés pillanatától kezdve iszonyatosan gyűlöltem. Nem történt komolyabb köztünk, de nem tudtam megmondani akkor, hogy nem is lesz-e.
Amikor felelevenítettem az előző estét, egy kicsit felébredtem és még fel is villanyozódtam. Megvolt bennem az a lelkesedés, amit a csitrik 13 éves korukban élnek át, amikor az első csókon túljutnak és már mondanák is a barátnőiknek, hogy mi történt.
Én se tudtam magamban tartani, hiszen Sage a legjobb barátnőm, nem voltam képes elhallgatni ilyen fontos dolgot. De mégis úgy éreztem, hogy csendben kell maradnom. Nem mondhatom el, hogy Max és én... nos nem is tudom, hogy mi van köztünk. Egyszerűen csak... még meg sem beszéltük ezt, de biztos voltam benne, hogy meg fogjuk beszélni. Talán, valamikor.
Kiterültem az ágyamon, Sage pedig leült mellém. Az emlékek megtámadtak, láttam magamat, ahogy szakadó esőben Max karjaiba ugrok, majd felelevenítettem a pillanatot, amikor mindketten – azt hiszem, az egymás iránt érzett vágytól túlfűtve – egymást öleltük és csókoltuk.
A fejembe húztam a párnát és mint egy baba, összegubóztam. Magányra lett volna szükségem, arra, hogy egyedül lehessek és elpirulhassak nyugodtan, belesikolthassak a párnámba, kiterülhessek a padlóra és bágyadt képpel meredhessek a plafonomra, miközben az előző estére gondolok.
Ez sajnos nem jött össze, hiszen Sage már hajnali... Mennyi is az idő?
A telefonomért nyúltam, ami kegyetlen módon fél egyet mutatott, természetesen délutáni időpontban. Tehát jó sokáig aludtam. Talán kimerítettem magamat azzal a viharral? Lehet, hogy nem kellene többet ilyennel szórakoznom, mert ha minden igaz, sok erőm bánta.

• Tegnap voltunk vacsorán – tereltem el hirtelen a szót.

• Tudom, írtál sms-t. Mennyire volt borzalmas?

A „nagyon” talán megfelelő szó lett volna, de úgy döntöttem, hogy kicsit drámaibbá teszem a helyzetet, így aztán „in medias res” stílusba kapcsolva egyből a lényegre tértem.

• Kiderült, hogy Scarlett igazából Delaney – feleltem.

Sage döbbent arccal esett le az ágyamról, majd miközben a fenekét sajnáltatta, visszamászott az ágyamra és most annyira be ült, hogy ne zuhanjon le még egyszer.

• Miért? Mi történt? Mesélj már! - sürgetett.

• Mrs. Preston megkérte a lányát, hogy vezessen körbe a hatalmas villájukban, Scarlett pedig a csupa rózsaszín birodalmában bemutatta az erejét és közölte velem, hogy tudja, hogy én ki vagyok és azt is tudja, hogy hamarosan találkozónk lesz. Mindent tud!

Sage érdeklődő tekintettel figyelt, le sem vette rólam a szemeit, annyira izgatott volt a történtek miatt, de láttam rajta valamiféle félelmet is. Tudtam jól, hogy mit érzett, hiszen hogy őszinte legyek, én is féltem. Egyik pillanatról a másikra megtudtam, hogy ki az ellenségem és bár Scarlett nem épp egy harcos alkat, mégis volt egy olyan érzésem, hogy vannak ötletei, amivel kijátszhat.

• Jay, én annyira féltelek – tört ki barátnőmből az őszinteség, miközben szemei megteltek aggódó könnyekkel, amiktől én is elérzékenyültem.

• Nem kell Sage, minden rendben lesz. Meglásd, Max és én megoldjuk ezt az egészet – feleltem, hasonlóan könnyes szemekkel.

Átöleltem barátnőmet és magamhoz húztam. Kicsit szégyelltem magamat, amiért a számára még érdekesebb részleteket nem meséltem el, de most annyira el volt foglalva azzal, hogy veszélyben vagyok, nem is beszélve arról, hogy Scarlett Delaney, hogy túl sok információ lett volna neki mindez egyszerre. Ezért inkább csak hallgattam és magamhoz öleltem.

• Eszünk valamit? - kérdeztem.

Sage bólintott, majd letörölte a könnyeit. Én is hasonlóképpen cselekedtem, majd átfésültem a hajamat és összekötöttem, hogy annyira ne nézzek ki szörnyen. A pizsamának használt felsőm és rövidnadrágom nem volt annyira rossz, így átöltözésre még nem vetemedtem.
Kimentünk a konyhába, ahol anya éppen mosogatott, apa pedig a konyhaszekrényeknek támaszkodva itta a kávéját. Mindketten rám néztek, amikor megjelentek, én pedig elvörösödtem. Tudtam, hogy miért, természeten Max miatt, de inkább elhessegettem a gondolatokat.

• Jó reggelt – köszöntöttem őket vidáman.

• Neked is – felelte apa.

• Jobban vagy, kicsim? - érdeklődött anya.

Megnéztem az ebédet, majd fintorogtam egy sort a gombapaprikás miatt.

• Rosszul voltál? - kérdezte Sage.

• Igen, tegnap este – mondtam, miközben próbáltam nem elmosolyogni magamat.

Úgy döntöttem, hogy inkább előveszem a gabonapelyhet, az egyszerűbb reggeli (és egyben ebéd is) egy szerelemtől másnapos gyomornak.
Csináltam egy tállal Sage számára is, majd leültünk az asztalhoz. Apa látva, hogy a nők túlnyomó többségbe kerültek a konyhába, inkább visszavonulót fújt és bement Will szobájába.
Anyát azonban nem zavarta a helyzet, inkább bevetette az anya-lánya-barátnője beszélgetést.

• Mi újság az új barátoddal, Sage?

Barátnőm gyilkos szemekkel rám nézett, én pedig mosolyogva glóriát rajzoltam a fejem fölé.

• Kösz a kérdést Katherine, jól megvagyunk.

El is felejtettem említeni, Sage és anya annyira jóban vannak, hogy barátnőm nyugodtan tegezheti. Anya amúgy se szerette öregnek érezni magát, neki így volt jó.

• Voltatok tegnap edzésen Max-el? - vágott vissza nekem Sage.

Anya szemei egyből felragyogtak, én pedig legszívesebben kiütöttem volna barátnőmet, hogy maradjon inkább csendben és tömje a fejét.

• Persze. Ő szokott őrködni a női öltöző előtt, hogy biztonságban át tudjak öltözni – feleltem.

Inkább azt kellett volna mondanom, hogy elmaradt, mert ezzel az őrködős dologgal még jobban bekavartam saját magamat. Főleg, hogy Sage kapva kapott az alkalmon, hogy beégessen.

• Ott állt melletted, míg öltöztél, nehogy bemenjen rajta kívül más is az öltözőbe? - vihogott.

• Bolond! - csattantam fel.

Ahogy ezt kimondtam már fel is kaptam a mellettem lévő pohár vizet és leöntöttem vele barátnőmet. Anya felnevetett, nem mondott semmit, mire Sage is felkapott egy poharat, gyorsan beleöntött egy kis vizet és ő is leöntött.
Nevetve átöleltük egymást, majd visszaültünk enni. Nekem mindegy volt, csak ne legyek szó többé Max-ről, legalábbis anyám közelébe ne. Nem akartam megint elpirulni...