Anya legalább egy órán keresztül ápolgatott, én pedig kimerültségemben már kénytelen voltam azt játszani, hogy jobban vagyok. A „lázam” is elmúlt és hányingerem sem volt már. Így anya sokkal nyugodtabban feküdhetett le aludni, én pedig végre jelezhettem Maxnek a történteket.
Bezártam az ajtómat és kivettem a szekrényemből egy egyszerű nadrágot és egy felsőt, majd találomra felvettem egy tornacipőt és már meg is álltam a szoba közepén. Ki akartam próbálni valami újat, így a szokásosabban is erősebben koncentráltam a sikerre.
Nem egy helyre koncentráltam, hanem egy személyre, azaz Max személyére, hogy bárhol is van jelenleg, ott lehessek, ahol ő. Egy kicsit tartottam attól, hogyha a szobájában van, éppen milyen helyzetben találok rá, de úgy döntöttem, hogy a szerencsémre hagyom a dolgot.
És jött a szokásos talaj- és gyomormozgás és mire kinyitottam a szemeimet, új helyen találtam magamat. A villany égett, mindent láttam a helyiségben, így nem tartott sokáig, míg rájöttem, hogy Max szobájában állok. Ő nem volt sehol, ezért míg visszatért, alaposabban szemügyre vettem a szobát. Az ágyon a párna keresztbe volt, a takaró össze volt rúgva. Az egyik sarokban ruhahalom, a tévén épp valamelyik csatorna reklámja ment. Két kijárata volt a szobának, amiből az egyik igazából a fürdőszoba volt, ahonnan éppen zajok szöktek ki. Hallottam, hogy folyik a csapvíz, hallottam, hogy valaki dúdol. A mély hangról ítélve sejtettem, hogy Max volt az.
Elmosolyodtam és nekiálltam megigazítani az ágyat, hogy ne unatkozzak, amíg a kedves istenke hajlandó abbahagyni a magánkoncertet a tus alatt.
Miután ezzel megvoltam, a ruhák felé vettem az utat és szétválogattam a tisztákat a koszosaktól. A tisztákat bepakoltam a szekrénybe, a koszosokat egy kupacba összehajtottam. Amikor ezekkel is készen lettem, a víz folyása elállt, így leültem az ágy szélére és vártam, hogy Max megjelenjen.
Nem kellett sokáig várnom rá, hamarosan megjelent az ajtóban. Az igazság az, hogy nem volt teljesen felöltözve... mi több, a következőképpen nézett ki: vizes haját a kezével dörzsölgette, egy szál törölközője a csípője köré volt tekerve. Látszólag nem volt kedve megtörölni magát a fürdőben, izmos mellkasáról csurgott le a víz, végigjárva minden egyes kockáját.
Ahogy meglátott engem az ágyán ülve, egy kicsit mintha zavarba jött volna, meg is állt egy pillanatra. Ezután viszont széles mosoly terült el az arcán és lazán besétált.

• Minek köszönhetem a kései látogatásodat? - érdeklődött.

Most én lettem zavarba. Zavartan pislogtam a földre, fel-fel tekintgettem a fiúra. Annyira idegesített, hogy mennyire tökéletes teste van, hogy mennyire helyes. Ő pedig annál is jobban élvezte a helyzetet, hogy mekkora zavarban voltam. Szinte elfelejtettem, hogy miért is mentem oda.
Legszívesebben jól pofon csaptam volna magamat, amiért Max miatt szinte elfelejtettem, hogy Scarlett igazából Delaney. Hogy lehettem erre képes???
Az eszemet felejtve bámultam, ahogy Max kivett a komódjából egy törölközőt és megtörölte a vizes felsőtestét. Karja behajlítva majdnem a duplájára dagadt, háta kreol színű volt, teljesen hibátlan.
Elakadt a lélegzetem. Sosem történt még ilyen velem. Cselekednem kellett, mielőtt bármiféle butaságot műveltem volna. Idegesen felkeltem az ágyról, mire Max megfordult és értetlen tekintettel rám meredt. Szívem erősen dobogott, idegesítően gyorsan. Lassan hátráltam, mert azt akartam, hogy minél messzibb kerüljek ettől a sráctól.
Értetlen tekintetére egyszerűen muszáj volt felelnem, mielőtt beleőrültem volna a felsőtestébe.

• Scarlett Delaney – nyögtem ki végül.

Max arca megfagyott, én pedig megálltam, mivel nem volt tovább út, pontosan a falnál álltam.

• Ezt komolyan mondtad? - érdeklődött.

Bólintottam. Nem hülyéskedtem volna ilyennel. Ahhoz túl komoly volt az ügy.
Max nem zavartatta magát, elfordult tőlem és kivett a fiókjából egy boxeralsót. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy ledobta a csípőjéről a törölközőt, láthatóvá téve formás, izmos hátsóját.
Olyan zavarban voltam, hogy képtelen voltam levenni a tekintetemet róla. Szívem megint annyira borzasztóan hangosan vert, hogy dübörgött a fülemben. Még a lélegzetem is felgyorsult. Szégyellni kezdtem magam, hiszen nem voltam ennyire közel férfihoz sosem. Éreztem, hogy ég a fejem. Nem akartam látni a vörös képemet. És azt sem, hogy Max meglássa.
Mikor végre felöltözött, tudtam jól, hogy hosszú beszélgetés fog következni. Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni, de volt néhány elképzelésem. Már tényleg szégyelltem magamat a dolgok miatt és reméltem, hogy csak a beszélgetős rész fog megtörténni. Már szinte remegtem. Max a földön hagyta a törölközőket és ledobta magát az ágyra, majd megpaskolta a mellette lévő részt és megkért, hogy üljek le mellé. Én azonban először a törölközőkhöz mentem, összehajtottam őket és rápakoltam a szekrényekre. Csak ezek után ültem le vele szemben. Tekintete még mindig komoly volt, de látva rákvörös fejemet, elmosolyodott.

• Nem akartalak zavarba hozni.

Mondatára egyből hebegni kezdtem.

• Én... nem... mi? Nem... nem vagyok... zavarban.

Max felkuncogott, majd közelebb hajolt hozzám. A pulzusom felszökött az egekig. Annyira közel volt hozzám, túl közel. Éreztem, hogy kezével egy kicsit megemelte az államat. Nem tudtam, hogy készen állok-e a csókra, de becsuktam a szemeimet. Lesz, mi lesz alapon.