Leültem a fűre törökülésbe és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Sage egy pár pillanatig csak állt mellettem, majd követte a példámat és ő is földre került.
Most már tudtam, hogy hogyan kell belekezdenem a mesélésbe. Őszintén és nyíltan. Még ha Sage először ki is nevet, akkor is biztos, hogy végig fog hallgatni. Így hát nem gondolkodtam sokáig, úgy döntöttem, hogy elmondok neki mindent, ami csak történt 13 éves korom óta.
Felsóhajtottam. Ez hosszú lesz – gondoltam magamban.

• 13 éves koromban kezdődött ez az egész. Egy nő megjelent álmomban, elmondott nekem néhány dolgot, amiről azt hittem, hogy hülyeség, de a 14. születésnapomon, mintha belém szállt volna az erőm, valami kék aura formájában. Azután véget értek az álmaim, minden este a gyönyörű nővel beszélgettem, aki elmondott mindent. Öten voltunk odafent. Trina, Abbot, Godfrey, Delaney és én. Azonban Delaney fellázadt ellenem, én pedig büntetésből elvettem a hatalmát a tűz felett, ő pedig lejött a földre az emberek közé, hogy visszaszerezhesse azt. Én pedig utánajöttem, hogy megállítsam, mielőtt lerombolja az egész földet az erejével. Godfrey, azaz Max nem engedte meg, hogy egyedül harcoljak Delaney ellen és követett. Így hárman vagyunk a földön és most gyakorolunk és edzünk, hogyha fél év múlva, a születésnapomon meglepne Delaney, vissza tudjunk vágni neki – meséltem a történetemet.

Sage hol maga elé bámult, hol engem nézett, hol a várost. Végig csendesen figyelt, hogy követni tudja az életemet és úgy vettem észre, hogy megértette amit mondtam.
Nem hagytam abba a mesélést, most túlságosan jól belemerültem. Most kellett elmondanom neki mindent, mert rá voltam hangolódva. Ki tudja, máskor lehet, hogy még több időbe kerülne, hogy felkészüljek az életem történetének folytatására.

• Tudod, amikor megtudtam, hogy istennő vagyok, elhidegültem az emberektől. Emlékszel, hogy milyen nehezen tudtál a közelembe férkőzni? - kérdeztem félmosollyal az arcomon.

Sage elnevette magát. Örültem, hogy egyre kellemesebb lett a hangulat.

• Legalább két hónapig gyűrtem magam, hogy normálisan együtt tudjunk lógni. És még legalább másfél hónapba telt, míg elfogadtál barátnak. Sose értettem, hogy miért vagy annyira zárkózott... - kacagott.

Tökéletesen megértettem, amit mondott. Tényleg elég sokáig dolgozott azon, hogy barátnők lehessünk és csak azért, mert nem tudtam, hogy kiben bízhatok meg. Eleinte még felszínesnek is tűnt előttem és őszintén szólva volt, hogy azt feltételeztem, hogy ő Delaney. De annyira jószívű és kedves volt, semmi különös szokás vagy hasonlók és tudtam jól, hogy nem Sage az. Három és fél hónapba telt ezt elhitetni magammal, de azóta is sziklaszilárdan áll a hitem benne.

• Hát ezért volt. Nem tudtam, hogy kivel biztonságos barátkozni és kivel nem – mondtam. - Amúgy emlékszel arra, amikor megleckéztettem a francia tanárnőt? Tudod, a harisnya...

Sage hangosan felnevetett, mire még egy kicsit zavarba is jöttem, de mosolyogtam.

• Te voltál! - somolygott.

Bólintottam. De meg is érdemelte! Túlságosan felidegesített azzal, hogy játszotta magát az első sor előtt. Ha ennyire perverz, hogy diákokkal akar lefeküdni, keressen magának szexpartnert az interneten! Úgyis annyi perverz állat kering a párkereső oldalakon!

• Jól tettem, nem? - kérdeztem végül.

• Hát persze! Nem is értem, hogy bírsz csak ennyire rossz lenni ekkora hatalommal.

Elmosolyodtam. Hogy őszinte legyek, én sem tudom. De az a nő akkor is megérdemelte! Ennyi rosszaság igazán belefért, sőt, még többet is csinálhattam volna. Mondjuk begyullaszthattam volna a haját, vagy hasonlók. Így hát mondhatom azt is, hogy túl kedves voltam.

• Visszafogom magam. És itt van Max is. Ő állandóan figyelemmel követ, mint valami biztonsági őr, hogy megvédjen engem mindenkitől és mindenkit megvédjen tőlem.

Ezen mindketten nevettünk. Olyan jó érzés volt végre normálisan beszélgetni a barátnőmmel, ráadásul ennyire komoly dolgokról. Soha nem gondoltam, hogy lesz ilyen alkalom, hogy bevonhatok egy átlagos embert az én nem éppen átlagos életemben. Bár tudtam jól, és szerintem Sage is sejtette, hogy nem lesz mindig fenékig tejföl az élete, hiszen egy istennő legjobb barátnőjének lenni nem éppen csak móka és kacagás.

• Amikor először megláttam Maxet, magamban arra gondoltam, hogy ez egy isten, de persze csak képletesen – nevetgélt. - Most már tudom, hogy szó szerint az. És milyen szerencsés vagy Jay!

Értetlenül néztem rá a mondandójának utolsó fele miatt. Hogy szerencsés vagyok? De hát miért? Hisz nem tudok normális életet élni a miatt, aki vagyok. Hol van ebben szerencse?

• Nem értelek – feleltem.

Megint elmosolyodott. Olyan régen láttam ennyit mosolyogni. Még nekem nyújtott kellemes érzést.

• Jay, te komolyan vak vagy? Ti úgy vonzzátok egymást, mint a mágnes! Csak te túl büszke vagy bevallani, Max pedig nem akarja erőltetni! A hülye is tudja, hogy odáig van érted!

Teljesen lefagytam, de a szívem úgy vert, hogy azt hittem, belerepeszti a bordáimat.
Hogy hiheti azt Sage, hogy Max és én... hogy van köztünk valami? Jesszusom, hát hogy gondolhat ilyeneket? Ez szó szerint bolondság! Nem hiszem el, ezt nem! Sage őrültségeket beszél.

• Ez hülyeség Sage – jelentettem ki. - Max egy olyan ember, akitől a fára tudnék mászni. Ebben nincs semmi vonzalom. Mi hasonló pólusú mágnesek vagyunk. Taszítsuk egymást.

Sage megrázta a fejét. Életemben először beszéltünk úgy a pasikról, hogy nem Sage úgy barátjáról van szó, hanem az én szerelmi életemről. A nem létező szerelmi életemről.

• Én mondom, hogy túl büszke vagy bevallani – nevetett barátnőm.

• Csak mert nincs mit bevallanom! - csattantam fel.

Sage kacsacsőrt csinált a kezéből és felém mutatva mozgatta, ami csak annyit jelentett, hogy „bla bla bla”. Erőmet visszafogva csaptam rá a kezére, mire felállt és nevetve elkezdett rohanni lefelé a dombon. Elmosolyodtam és utána rohantam.
Annyira jó érzés volt végre olyan embernek érezni magamat, akinek a legnagyobb problémája az, hogy jól sikerüljön az érettségi és hogy mehessek valami egyetemre. Sage mellett teljesen normális lénynek éreztem magamat, olyannak, akit nem fenyeget az a veszély, hogy a születésnapján meg akarják ölni. De a felhőtlen boldogság csak addig tartott, ameddig ott volt mellettem. Utána megint kezdődött minden elölről: a bizonytalanság, az izgalom és némi félelem.