A fél osztály azonnal rám nézett, de dühös pillantásomra elfordították a fejüket és folytatták a beszélgetést. Épp francia óránk következett, amit mindig is utáltam, – főleg a tanárt – és a kedvem már kétszer olyan távol járt tőlem, mint 10 perccel ez előtt. Beültem Sage mellé, aki már tervezte is, hogy megbombáz kérdésekkel, de arcomra meredve látta, hogy nem jó ötlet. A harmadik sorba ültem le, ráadásul az ajtó felől, hogy minél gyorsabban kimenekülhessek, ha arra kerülne sor. Hamarosan becsöngettek és még a tanár előtt láttam, hogy Max besétált a terembe. Rám nézett, tekintete csalódott és szomorú volt egyben. Ahogy összenéztünk, az én arcom mérhetetlen dühöt sugárzott felé, mire ő megrázta a fejét. Sage rám nézett azonnal, én pedig megrántottam a vállaimat. Nem érdekelt Max. A francia tanár belibegett a terembe és elkezdett nekünk magyarázni. Nos, a francia ennek a csoportnak csak másodnyelv volt, főnyelvként spanyolt tanultunk. Azt viszont imádtam egészen odáig, míg Maximiliano istenség meg nem jelent az önelégült képével. Hogy mindenki tisztán lássa a francia tanáromat, leírom, hogy hogy néz ki. Körülbelül százhetven centi magas, vékony, majdnem sovány. Állandóan magassarkúkat hord, amiben alig lehet járni, hozzá hosszított derekú szoknyát. A szoknyába begyűri a színes ingeit vagy a galléros felsőit és néha felvesz hozzá egy a szoknyához illő bolerót. Jó stílus, nekem is bejön, csak hogy nem iskolába való, akkor sem, ha ő megteheti, mert ő tanár. Ebben az öltözetben nem tanárnak néz ki. A haja színe valahol a természetes vörös és a szőke között van, általában kontyban vagy feltűzve hordja. Arcbőre fehér, apró ráncokkal, szemüvegkerete vastag, fekete. Természetes, hogy a fiúk odáig vannak érte, elvégre ahhoz képest, hogy 35 év körül van, jól tartja magát. Ahogy ránézek nap mint nap, egyre jobban megbizonyosodok benne, hogy mindenben jó, ami francia. Sosem ül le, legfeljebb a tanári asztalra, olyankor pedig keresztbe teszi a lábait, láthatóvá téve a combjait. Jelentkezzen, aki ezek után sem érti, hogy miért ülnek az első sorban a menő srácok francia órákon! Nos, valahogy maradt egy szabad hely elől, az utolsó, Maxnek. Nem is tudom, hogy hogy nem értettem, pedig az én helyemről pontosan lehet látni a legjobb barátjának a fejét. A japán srác nagy izgalommal ültette le maga mellé Maxet. Nem értettem ezt az egészet. Mikor a tanárnő megjelent a teremben, azonnal megértettem ezt a nagy felbuzdulást a fiúk részéről. Most legalább húsz centivel rövidebb szoknyát vett fel. Sage és én összenéztünk, forgattam a szemeimet. Tervezgetni kezdtem, hogy mi mindent lehetne észrevétlenül csinálni, ami a tanárnőnek kellemetlen de a fiúk se örülnének neki. Úgy döntöttem, hogy megismertetem a földdel közelebbről. Éppen lépett, amikor egy másodpercre elmélyítettem a cipőjének a sarka alól a talajt, így majdnem orra esett, épp meg tudott kapaszkodni a tanári asztalban. A srácok egy része azonnal kérdezgette, hogy minden rendben van-e, míg a csajokkal jót röhögtünk a nőn. Természetesen az egyik lányt, aki hangosabban nevetett, kihívta felelni, de ez nem állított meg, hogy folytassam a szórakoz(tat)ást. Mivel a tábla mellett állt, közvetlenül a csöpögő csap mellett, azonnal arra kezdtem koncentrálni, hogy a vizet kicsöpögtettem a földre, egyre többet és többet, majd folyatni kezdtem a nő lábai felé. A magas sarkúján felfelé folyt, még ezt is meg tudtam csinálni. Meglepett, hogy ennyire jól megy. Még a végén átállok a gonoszok oldalára és Max ellen fogok küzdeni. Max nevének gondolatban történő említése miatt a folyadék csík a tanárnő harisnyáján kicsit kacskaringós lett. Még jobb. Hogy minél jobban látszódjon, egy kicsit erősítettem rajta, majd mutattam Sagenek, hogy nézze meg a tanárnő harisnyáját, van rajta valami. Mikor a barátnőm meglátta, a francia óra közepén hatalmas röhögésben tört ki. Mindenki észre vette, majd az egyik első sorban ülő srác magyarázta el a nőnek, hogy van valami a harisnyáján. Maximiliano rám nézett, dühös szemekkel. Rázta a fejét és meg se kellett szólalnia, hogy üzenjen nekem.

„Ennyire féltékeny vagy erre a szegény nőre?”

Nevetni kezdtem, de nem csak magamban, hanem úgy, hogy mindenki hallotta. Mintha a többiekkel együtt nevettem volna mindazon, ami az előbb történt.

„Szegény nő? Szerinted mennyi pénzt szedhetett már össze franciázásból?”

„Mocskos ocsmány gondolataid vannak Jaycee!”

„Ne törődj velük! Csak az enyémek.” - feleletemnek teljesen igaza volt.

Gonoszul rámosolyogtam, majd felnevettem, amikor a tanárnő hisztirohamot kapva valahogy kirohant a teremből. Maxen és rajtam kívül mindenki értetlenül nézett maga elé, össze a padtársával, vagy csak egyszerűen nevetett, mint én. Max óvatosan rám nézett és még mindig rosszallóan csóválta a fejét, én pedig megint megrántottam a vállamat. Mosolyogtam.

• Ez hihetetlen! Szerinted mi történt? - fordult felém nevetve Sage.

• Nem tudom, de ideje volt, hogy beégjen végre! - mosolyogtam gonoszul.

• Képzeljétek el, hogy hogyan reagál az egész tanári, amikor ez a nőszemély vinnyogva betoporzékol a terembe, a harisnyáján egy ismeretlen eredetű csíkkal! - vigyorgott mögöttünk Carla, akivel Sage is és én is jóban vagyunk.

• Szerintem azt se tudják, hogy mit csináljanak – találgatott Sage.

• Szerintem pedig néhányan jót röhögnek rajta! Bárcsak láthatnám! - óhajtoztam.

Az óra nem lett rendesen megtartva, bejött egy helyettes tanár és mindenki azt csinált, amit akart. Sejtettem, hogy ez lesz, de nem bántam, mert legalább addig sem kellett francia nyomorékságokat hallgatni. Istenem, de utáltam mindig is! Megkönnyebbültem dőltem hátra. Igen, ma én nyertem!