Nem kellett sokáig keresgélnünk Maxet, épp akkor ment be az egyik boltba, amikor mi odaértünk. Szerencsére nem látott meg minket, de így is be kellett surrannunk az egyik oszlop mögé. Volt a bolttal szemben egy újságos, néhány székkel, ezért gyors választottunk két hatalmas újságot és leültünk a székekre. Széthajtottuk a lapokat és elbújtunk mögé, de óvatosan mindig figyelgettük, hogy éppen ki jön ki a boltból.

• Nézd már! Azt írják, hogy két kocsi karambolozott Dallasban, mert az egyik vezetőt éppen orálisan kielégítette az útitársa, aki egyébként egy stoppos egyetemista fiú volt! - nevetett Sage mellettem.

• Fúj, ez undorító! - megborzongtam a hír hallatán.

• Meg kell dolgozni a fuvarért.

• Én inkább fizetek. - ráztam meg a fejem.

Óvatosan kikukucskáltam az újság mögül és láttam, hogy Max pont akkor jött ki, de még váltott egy szót az eladóval, így nem látta, hogy ott vagyok. Biztosan ismerhették egymást, hiszen elég barátságosan köszöntek el. Max pont arra ment, amerre én ültem, így ha hátrafordult volna, simán észrevett volna, ezért egyrészt belenyomtam a fejemet a hírlapba, másrészt Sage felé fordultam. Jobbat nem tudtam kitalálni, de legalább nem látott meg. Figyelemmel kísértük, hogy beszállt a liftbe és a másodikra indult. Összehajtottuk az újságokat és visszatettük a helyükre, majd elindultunk a mozgólépcső felé.

Milyen isten az, aki képtelen mozgólépcsőzni és inkább lifttel megy? - agyaltam magamban.

A második emeleten már sokkal több helyet bejárt. Mikor bement az egyik könyvesboltba, azonnal utána iramodtunk. Láttam, hogy krimit keres, ezért a bolt másik oldalán lévő romantikus regények között matattunk, ahonnan tökéletesen lehet látni mindent, a krimi részleget meg főleg. Szétnyitottam egy könyvet és úgy csináltam, mintha beleolvasnék, közben viszont Maxet néztem. Odament hozzá egy csinos lány, aki egyébként ott dolgozott, az volt a feladata, hogy hozzá fordulhatnak segítségért a vevők, ha egy könyvet nem találnak. Ahogy elnéztem, hogy ott enyeleg Maxnek, nagyon ideges lettem. Azt se értettem, hogy hogy állhat szóba egy ilyen isten egy csajjal, aki azzal szed fel pasikat, hogy kiteszi a melleit és beszélgetés közben csavargatja a haját! Ez annyira szánalmas próbálkozás. Hogy nyugtassak egy kicsit magamon, belekukkantottam a könyvbe, amit az orrom előtt tartottam.

„Annyira édesen nézett rám, vagy a melleimre, akik csábosan mutatkoztak a kivágott felsőmből. A hajamat csavargattam jelezve, hogy bármikor rám támadhat – nem ellenkezem.”

Döbbenten csaptam össze a könyvet és megnéztem az íróját. Hát persze! Ez a lány írta. Legszívesebben gondolatban üzentem volna neki, hogy ez a lány csak egy dologra kapható. Szétnéztem és az egyik polcon egy baseball sapkát láttam. Valaki ott hagyta, én pedig tökéletes álcának éreztem. Volt nálam hajgumi, összefogtam a hajamat és a fejemre húztam a sapkát, a hajamat pedig kihúztam a lyukon. Megint hátat fordítottam neki a tévének, amiben nagy flörtös csöpögés ment, kiválasztottam egy másik könyvet és leültem a puffra. Sage a sorok között nézelődött a szakács könyveknél, mivel az ő anyukája imád főzni és hamarosan szülinapja lesz. Akaratlanul is úgy döntöttem, hogy beszélek Max fejével – gondolatban.

„Ez a csaj csak azt akarja, hogy lefeküdj vele!” - üzentem.

Néhány másodperc eltelt, míg válaszolt.

„Te követsz engem?” - a hangja vidámnak tűnt.

Azonnal le kellett tagadnom.

„Nem.”

„Hol vagy?”

„Titok.” - nem akartam lebuktatni magamat.

Rövid szünet után megint válaszolt.

„Féltékeny vagy.”

Gondolatban akartam válaszolni neki, de nem ügyeltem eléggé magamra.

• Nem!

Sage ijedten rám nézett, én meg gyors leültem a földre, nehogy észrevegyenek.

„Itt vagy a könyvesboltban.”

Gyorsan válaszolnom kellett, de nem hangosan.

„Könyveket nézek.”

„Utánam jöttél?”

„Nem. Már akkor itt voltam, mikor te bejöttél, de nem akartam találkozni veled.”

„Az mégis szemet szúrt, hogy egy csinos lánnyal beszélgetek.”

Megrántottam a vállaimat. Igen, szemet szúrt.

„Beleolvastam a könyvébe és ugyanazt csinálja veled, amit a könyvben is a pasikkal.”

„És ez neked miért okoz problémát?”

Nem tudtam mit válaszolni rá, annyira felhúzott. Hogy egy kicsit meg is védjem magamat, válaszoltam.

„Bocsánat, hogy segíteni próbáltam egy csalódást megakadályozni. Ígérem, nem fog előfordulni többet.” - azt hiszem, hogy eléggé jól válaszoltam.

„Köszönöm, de megoldom magam.”

„Rendben.”

Elment a kedvem a leskelődéstől, összecsuktam a könyvet és visszatettem a helyére. Leültem Sage mellé, ami még mindig a földön olvasgatott.

• Megyünk? - kérdeztem.

• Miért?

• Meguntam. - hazudtam egy kicsit.

• Hát jó. De hogy megyünk ki innen úgy, hogy Max ne lásson meg minket?

• Neked van kapucnid, rajtam meg itt ez a sapka.

Bólintott, majd visszatette a könyvet a helyére és a kapucniját a fejére húzta. Kimentünk a könyvesboltból úgy, hogy ne vegyenek észre. Már majdnem a mozgólépcsőnél jártunk, amikor valami megállított.

• Jaycee!

Nem fordultam hátra és igyekeztem játszani, hogy meg sem hallottam, mintha nem is én lennék én.

„Tudom, hogy te vagy ott, sapkában.” - hallottam Max hangját a fejemben.

Úgy döntöttem, hogy megállok és megfordultam. Max ott állt tőlem 10 méterre és vártam, hogy ne csak nézzen, hanem mondjon is valamit.