Délután úgy döntöttem, hogy minél többet készülök és gyakorlok, annál inkább közelebb kerülök ahhoz, hogy ne kelljen Maxel együtt dolgoznom. Magamra zártam a szobámat, hogy senki ne tudjon zavarni és megpróbáltam emelgetni a földet, ahogy a kamasz Max is tette. A kezemmel próbáltam irányítani, hogy amikor magasra emelem, a föld is kiemelkedjen a vízszintes állapotából.Egészen jól ment addig, míg eszembe nem jutott, hogy Maxet utánozom. Ezután felment bennem a pumpa és a padló helyett a mennyezetet, majd a falat emelgettem. Úgy döntöttem, hogy ezt inkább félreteszem és átmentem a vízre. Egy pohárba öntöttem vizet és az asztalom közepére helyeztem.
Koncentráltam, hogy a vizet a levegőben megtartsam, de nem sikerült és elvesztettem az irányítást a hatalmam felett és az összes víz, ami eddig a semmiben lebegett, a fejemen landolt.
Áldani tudtam magamat a bénaságomért és megfogadtam, hogy egyedül semmiképpen nem fogok megpróbálkozni a tűzzel, nehogy felgyújtsam az egész lakásunkat. A levegőhöz pedig túl zárt helyzetben voltam, így teljesen felmondtam a próbálkozással, ezért inkább felhívtam Saget, hogy tegyünk néhány kört a városban. Nem telt bele 10 perc sem, már hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón. Siettem kinyitni, Will viszont megelőzött. Mikor kiértem a nappaliba, Sage már bent volt.

• Na, mehetünk?

Bólintottam, majd közöltem az öcsémmel, hogy ismeretleneket véletlenül se engedjen be a házba. Hiába volt már fél lábbal a középiskolában, attól még az én öcskösöm volt és nem akartam, hogy bántódása essék. Ezért néha veszekedtünk is, mert ő ennél sokkal érettebbnek gondolta magát. És valóban az is volt, csak én nem fogadtam el azt a helyzetet, hogy komolyabb nálam is, 14 éves létére. Búcsúzásképpen összeborzoltam a haját, majd elindultam Sage után.

Épp a főúton sétáltunk, amikor a barátnőm nagyon megéhezett. Mindenképpen gyors kaját akart enni, én pedig nem tartottam fel. Ameddig ő rendelt magának, én körbesétáltam a gyors éttermet. Volt egy elkerített helyiség, kisebb játszóház, ahova a gyerekeket beengedték szórakozni.
Mosolyogva elnézegettem őket és arra gondoltam, amikor még én voltam ekkora. Igazából nem sokra emlékeztem. Akkor még kevésbé voltam jó tanuló és több barátom is volt. Ez a folyamat kezdő kamasz koromban szakadt meg. Egy kicsit talán sajnáltam is.

• Leülünk? - termett mellettem Sage.

• Igen. - bólintottam, majd helyet foglaltam a legközelebbi szabad asztalnál.

Sage velem szemben ült és élvezettel kóstolgatta a hizlaló, mégis irtó finom kajákat.

• Nem kérsz?

Megadtam magamat és lopkodni kezdtem a sült krumplijából. Addig falatoztam, míg majdnem elfogyasztottam az egészet. Gyorsan felhagytam az evéssel és inkább megvártam, míg Sage jól lakik. Mikor megvoltunk, éppen indultunk volna kifelé, amikor megláttam, hogy Max belép az ajtón. Gyors elkaptam barátnőm karját és hálát adtam, hogy a következő két emeleten bevásárlóközpontok voltak. Az első emeleten élelmiszerüzletek és hangszerboltok, a második emeleten pedig ruhák, cipők, ajándéktárgyak és könyveket lehetett kapni. Gyorsan bebújtam a játszóház mögé és berántottam magamhoz Saget is. Max beszállt a liftbe és amikor becsukódott az ajtaja, végre fellélegezhettem.

• Neked mi bajod? - kérdezte Sage.

• Ott volt Max, én pedig nem akartam találkozni vele. - magyarázkodtam.

Érdekelt, hogy mégis mit csinál, de nem akartam, hogy meglássa, hogy érdekel. Azt terveltem ki néhány másodperc alatt, hogy követhetnénk és figyelhetnénk ügyelve arra, hogy nem bukjunk le. Ez még fejlesztené is a találékonyságomat. - gondoltam magamban. Elmosolyodtam, mire Sage is rákezdett mosolyogni.

• Arra gondolsz, amire én? - kérdeztem.

• Hát, engem érdekelne, hogy mit csinál.

Összecsaptunk a tenyerünket és hogy kevésbé legyünk feltűnőek, lift helyett inkább a mozgólépcsőt használtuk. Már előre nevettünk a hülyeségeinken, de annyira izgalmasnak tűnt az egész, hogy nem akartam visszafordulni, sőt még morogtam is egy kicsit, amiért annyira lassúnak éreztem a lépcsőt. Mikor felértünk az első emeletre, azon tanakodtam, hogy hogy is kezdjük és vajon merre lehet Max.