Sokáig földhöz ragadt emberke voltam. Azt vallottam mindig, hogy ha látom, akkor elhiszem, viszont sosem láttam olyat, ami kiragadt volna a hitemből. Tizenhárom évesen azonban álmomban megjelent egy gyönyörű szép nő. Azt mondta, hogy különleges erő van a lelkemhez kötve, hogy ezt nem védhetem ki, hogy el kell fogadnom. Fogalmam sem volt róla, hogy mégis miről beszél, aztán egy hónapig olyan dolgokról álmodtam, amik elképzelhetetlenül furák voltak a számomra.A tizennegyedik születésnapom éjszakáján történt velem valami még furcsább, mint az álmaim.Éjfél körül felkeltem arra, hogy melegem van, majd fázom. Mikor megálltam a szobám közepén a tükrömmel szemben, akkor láttam, hogy gyönyörű, világoskék fény veszi körül a testemet, ami egyre nagyobb és nagyobb lesz. Pont mint egy aura. Szellőt éreztem a szobámban, aztán jeges hideget, majd megint napsütéses, strand meleget. Fogalmam sem volt róla, hogy mi történik velem, de abban biztos voltam, hogy az álmaimnak és annak a gyönyörű nőnek köze van ehhez.Tíz percig tartott ez a ragyogás, aztán meghallottam, hogy kereken éjfél van, a kinti óra hangosan ütötte a taktust. Nem tudtam, hogy mi történt, csak reggel ébredtem magamhoz. Ez április 13-án történt. Az iskolában baromira felhúzott az egyik lány, akivel mindig is gyűlölködtünk.Ökölbe szorítottam a kezeimet, annyira forrt bennem a vér. Aztán valahogy... abban a lányban is felforrt a vér olyan szinten, hogy kigyulladt! Először csak én láttam, mintha aurája lenne, aztán pedig elkezdett égni a ruhája! Senki sem értette, hogy mi történhetett és hogy őszinte legyek mindenkivel, én sem tudtam. Egyszerűen csak elkezdett lángolni és egyáltalán nem jutott az eszembe olyan, hogy pontosan én miattam, de ez mégis így történt. Eleinte tényleg nem értettem, aztán pedig megint megjelent álmomban az a nő. Azt mondta, hogy most már közéjük tartozom és hogy sok mindent meg kell tanulnom, ezekre pedig az álmaimban fog segítséget nyújtani. Vettem egy füzetet, amibe mindig leírtam az álmaimat. Elkezdtem gyakorolgatni, hogy kordában tartsam az erőmet. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy valami „sötét” alak legyek és másokat terrorizáljak azzal, ami megadatott nekem. Mintha valami ártatlan lélek lettem volna.Az elején nagyon nehéz volt ezt magamban tartani. Elhidegültem a barátaimtól és inkább egyedül voltam, alig beszéltem az emberekkel. Ebben az időszakban a szobámban mindig tíz fok volt. Anya nem értette, hogy mi történhetett, még szerelőt is kihívott, de igazából az se tudott mit csinálni. A természet ereje ellen semmi esélye nem volt.
Egyik nyáron rettentő meleg volt én pedig azt akartam, hogy kicsit hűljön a levegő, de valahogy nem koncentráltam eléggé, ezért havazást csináltam az egész városban. Az időjósok egyáltalán nem értették, hogy mi történt és azóta is különleges esetnek állították be. Hamarosan eljön Mulder és Scully az X aktákkal. Komolyabbra fordítva a dolgot azért használtam az erőmet jó célra is.
Egyszer például kint fagyoskodtak a hajléktalanok az utcán, én pedig koncentráltam, hogy körülöttük a levegő legyen kellemesen meleg, hogy ne fázzanak annyira.
Az álmomban lévő nőtől megtudtam a lényeget: én egy istennő vagyok, aki testet öltöttem, hogy az emberek közt lehessek és segíthessek nekik. Állítólag a legjobb barátnők voltunk és ő támogatott a leginkább, hogy a földre szálljak. Az egyetlen dolog, amit nem értettem, hogy miért felejtettem el az emlékét? Erre ő sem tudta a választ, ez egyszerűen csak így volt és kész.
Sokáig titkolta előttem, hogy kamasz koromban még csak fejlődik az erőm, de korántsem alakul ki teljesen. Ahhoz be kell töltenem a 18. életévemet. És már csak fél évem volt hátra addig. Biztos voltam benne, hogy nem fog minden simán menni, hiszen minden jóban van valami rossz is.
Tudtam, hogy valaki úgy is meg akarja ezt akadályozni, hogy átvegye az erőmet, hiszen a gonoszok állandóan ott lapulnak a hátunk mögött, támadásra kuporodva és sokszor sajnálatos módon ezt nem vesszük észre. Én viszont tisztában voltam ezzel, folyamatosan edzettem, harcművészetet tanultam és természetesen folyamatosan gyakoroltam a koncentrációt, hogy felkészült legyek minden esetben. Egy percre sem hagytam el magamat, és igyekeztem kordában tartani a hormonjaimat is, ugyanis a teljes erőm átvétele előtt nem akartam elterelni a gondolataimat másfelé.